Motiváció 2 típusát különböztetjük meg sportpszichológián belül: belső és külső moivációt.

Önjutalmazó (intrinzik) motiváció kialakulása rendkívül fontos a hosszú távú célok elérése szempontjából. Ilyenkor azért edz a sportoló, hogy saját képességeit fejlessze, egyre jobb legyen, miközben a fejlődés folyamatára, annak élvezetére fókuszál a versenyeken elérhető helyezések, és mások visszajelzései helyett. Azaz a sportjának végzése közben érezhető élvezet önmagában jutalmazó értékkel bír számára. Így egyre hatékonyabb, gyorsabb, teherbíróbb és elégedettebb a sportoló. Belső motiváció esetén gyakran tapasztalható flow (áramlat) élményt a sportolás során, mely erős megerősítő hatással bír, az adott cselekvés ismétlésére ösztönöz (pl.: edzésmunka és meccseken való részvétel önmagában jutalmazó eredménytől függetlenül). Belső motivációs bázissal rendelkező sportolók önmaguk meghaladására, fejlesztésére törekszenek, ahelyett hogy XYZ ellenfelet “lenyomnák, legyőznék”. Fókuszuk saját magukon van a másik helyett. Fontos tudnunk, hogy ezt a hozzáállást kialakíthatjuk, működtethetjük életünk során, nem születik velünk. Tehát, ha most nem vagyunk birtokában, ne csüggedjünk, törekedjünk kialakítására.

 

sportpszichológus

A sportpszichológus  segíthet, hogy ne csak az agyalás bajnoka legyél!

 

 

Külső (extrinzik) motiváció esetén valamilyen jutalom elérése, vagy valamely hátrány, büntetés elkerülése motiválja az egyént. Sportolók esetén ez lehet: bajnoki cím, azzal járó pénzdíj; edző vagy a szülő elismerésének; rajongók rajongásának elérése; reklámszerződés megkötése. Elkerülés esetén lehet, hogy a fizetés megvonást, megélhetését félti a sportoló, vagy az edzői/szülői kritikától, letolástól tart, esetéleg a közvélemény negatívba fordulását szeretné elkerülni. Gyakori tapasztalat, hogy gyerekkorban a szülők, tanárok büntették a rossz teljesítményt, akár fizikai agresszióval, akár heves szóbeli letolással, szoba fogsággal, zsebpénz megvonással, vagy csendbüntetéssel (szeretetmegvonással, nem szóltak hozzá, amíg nem javított eredményein).  Ilyenkor az elkerülésből fakadó szorongás, félelem csökkentése a motiváció, nem a pozitív vágyódás a jobbá válásra, vagy a fejlődés élvezete. Hosszabb távon gyakoribbak lesznek a motivációs válságok, ingatag lesz az önbizalom, gyors lesz a kiégés. Ha felfedezni véljük ezeket a visszajelzés típusokat élettörténetünkben, jelenlegi mentális állapotunkban dominál a szorongás-félelem, akkor érdemes sportpszichológus segítségét kérni, és feldolgozni, átformálni a külső motivációt belsővé. Keressük meg sakát örömünket, hajtóerőnket a mindennapokban, edzéseket, versenyeken! Ne mások miatt, magunk miatt teljesítsünk!