Motiváció 2 típusát különböztetjük meg sportpszichológián belül: belső és külső moivációt.
Önjutalmazó (intrinzik) motiváció kialakulása rendkívül fontos a hosszú távú célok elérése szempontjából. Ilyenkor azért edz a sportoló, hogy saját képességeit fejlessze, egyre jobb legyen, miközben a fejlődés folyamatára, annak élvezetére fókuszál a versenyeken elérhető helyezések, és mások visszajelzései helyett. Azaz a sportjának végzése közben érezhető élvezet önmagában jutalmazó értékkel bír számára. Így egyre hatékonyabb, gyorsabb, teherbíróbb és elégedettebb a sportoló. Belső motiváció esetén gyakran tapasztalható flow (áramlat) élményt a sportolás során, mely erős megerősítő hatással bír, az adott cselekvés ismétlésére ösztönöz (pl.: edzésmunka és meccseken való részvétel önmagában jutalmazó eredménytől függetlenül). Belső motivációs bázissal rendelkező sportolók önmaguk meghaladására, fejlesztésére törekszenek, ahelyett hogy XYZ ellenfelet „lenyomnák, legyőznék”. Fókuszuk saját magukon van a másik helyett. Fontos tudnunk, hogy ezt a hozzáállást kialakíthatjuk, működtethetjük életünk során, nem születik velünk. Tehát, ha most nem vagyunk birtokában, ne csüggedjünk, törekedjünk kialakítására.
Külső (extrinzik) motiváció esetén valamilyen jutalom elérése, vagy valamely hátrány, büntetés elkerülése motiválja az egyént. Sportolók esetén ez lehet: bajnoki cím, azzal járó pénzdíj; edző vagy a szülő elismerésének; rajongók rajongásának elérése; reklámszerződés megkötése. Elkerülés esetén lehet, hogy a fizetés megvonást, megélhetését félti a sportoló, vagy az edzői/szülői kritikától, letolástól tart, esetéleg a közvélemény negatívba fordulását szeretné elkerülni. Gyakori tapasztalat, hogy gyerekkorban a szülők, tanárok büntették a rossz teljesítményt, akár fizikai agresszióval, akár heves szóbeli letolással, szoba fogsággal, zsebpénz megvonással, vagy csendbüntetéssel (szeretetmegvonással, nem szóltak hozzá, amíg nem javított eredményein). Ilyenkor az elkerülésből fakadó szorongás, félelem csökkentése a motiváció, nem a pozitív vágyódás a jobbá válásra, vagy a fejlődés élvezete. Hosszabb távon gyakoribbak lesznek a motivációs válságok, ingatag lesz az önbizalom, gyors lesz a kiégés. Ha felfedezni véljük ezeket a visszajelzés típusokat élettörténetünkben, jelenlegi mentális állapotunkban dominál a szorongás-félelem, akkor érdemes sportpszichológus segítségét kérni, és feldolgozni, átformálni a külső motivációt belsővé. Keressük meg sakát örömünket, hajtóerőnket a mindennapokban, edzéseket, versenyeken! Ne mások miatt, magunk miatt teljesítsünk!