A gyerekek temperamentuma, személyisége, illetve családjaikban gyakorolt konfliktuskezelő szokásai is különbözőek. Az óvodában, iskolában adott intézményi szokások mentén  kezelik a nézeteltéréseket a pedagógusok. Mindig tartsuk észben, hogy felnőttként mi szolgáltatjuk a konfliktuskezelő modelleket a gyerekek számára. Első körben érdemes átgondolnunk, hogy inkább konfliktuskerülés, vagy agresszív konfliktusmegoldás jellemez-e minket. Egyik „kezelési mód” sem ideális, hiszen negatív érzéseket kelt egyik vagy mindkét félben, ritkán érzi a konfliktus minden résztvevője elégedettnek magát. Ha mindig elkerüljük a konfliktusokat, szőnyeg alá söpörjük a fontos témákat, elhessegetjük az indulatokat, akkor a feszültségek bennünk nőnek folyamatosan, könnyen elképzelhető, hogy testi betegségek formájában, vagy időnkénti kifakadásban lesz részünk. Ha erőszakosan erőltetjük rá a másikra saját akaratunkat, akkor jó eséllyel bár megvalósul, amit szeretnénk, a másikban jelentős ellenérzések gyűlnek irányunkban, a kapcsolat mindenképpen kárát látja. Belülről nem kellemes másokat elnyomni, lenyomni.

Konfliktus elrendezésében kérhetünk segítséget a csoportvezető óvónőtől, osztályfőnöktől, jelezhetjük a másik gyermek szülőjének is észrevételünket. Bevonhatjuk az óvoda- vagy iskolapszichológust. Már több alapítványi támogatású prevenciós programot is kérhetünk a gyerekek számára. Csoport, osztályfoglalkozások keretében közösségépítéssel, konfliktuskezelési technikákkal segíthetjük a közösség életét. Ha ezek a lépések nem vezetnek eredményre, kérhetjük a vezetés támogatását, hátha túlmutat a probléma az intézményben megoldható dolgok keretén (pl.: egyéni terápia szükséges a gyerek(ek)nek).

Fontos megkülönböztetnünk a konfliktusokat a bántalmazás jelenségétől. Ha konfliktusról beszélünk, ott cserélődnek az egyenrangú  felek, változik a sértett és a megsértő személye. A konfliktus témája változik, feloldási módja is változik, a megoldást nem kíséri hosszú távú rossz érzés. Maga a konfliktus nem szándékosan alakul ki. Bántalmazás esetén állandósul a bántalmazó és az áldozat szerepe. A téma változhat, de a bántalmazás célja egyértelműen az áldozat piszkálása, bántása, számára rossz érzések okozása. Ezáltal hatalmi különbség jön létre, a bántalmazó maga alá rendeli az áldozatot. Akár áldozat, akár bántalmazó szerepbe kerül gyermekünk, ismerjük fel a jelenséget és kérjünk számára pszichológusi segítséget. Önmagában az intézményváltás nem oldja meg ezt a problémát, nagyon gyakran hasonló helyzetben találhatja magát áldozat, illetve bántalmazó szerepbe csúszott gyermekünk. Kérjünk bátra szakmai segítséget gyerekpszichológustól!