„Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket” Karinthy

Mozaikcsalád jön létre, ha az újdonsült pár egyik vagy mindkét tagjának van már gyermeke korábbi kapcsolataiból. Újfajta szerepköröket és elvárásokat jelent ez a szülők számára. Önismereti munka nélkül könnyen kudarcba fulladhat a kapcsolat. Első körben magunkkal érdemes tisztába lennünk, hogy mit remélünk, várunk az új kapcsolattól, majd az összeköltözéstől.

 

Amikor a pár mindkét tagja közösen úgy dönt, hogy összeköltöznek, akkor speciális mozaikcsaládokra jellemző nehézségekkel szembesülnek:

  • legalább egy gyerekkel, az ő érzéseivel, gondolataival számolniuk kell (velük fog-e élni? mikor mondják el neki? lesz-e saját szobája? járhat-e ugyanabba az iskolába, mint eddig? stb.)
  • összeköltözéskor az együttélés szabályainak lefektetése rendkívül fontos, mondjuk ki elvárásainkat, hallgassuk meg a másikat is, próbáljunk közös nevezőre jutni
  • párunk gyermekének elfogadása, kapcsolattartás, vagy együttélés megszervezése
  • saját gyerekünk számára párunk elfogadása
  • tartsuk szem előtt, hogy a senkit nem lehet kötelezni arra, hogy szeresse a másikat, ez vagy kialakul, vagy nem a gyerekek, vagy a gyerekek és felnőttek között
  • összecsiszolódás időt vesz igénybe (akár több éves folyamat), ne legyenek irreális elvárásaink, hogy fél év után minden simán, rendezetten zajlik
  • nevelőanyákkal szemben általában magasabbak lehetnek az elvárások, találjanak időt a kikapcsolódásra is
  • az együtt élő családtagok hagyjanak egymásnak elegendő személyes teret, tartsák tiszteletben egymás határait!
  • az új helyzettel kapcsolatos negatív érzések azonosítása, kezelése (más nevelési elvek, szokások stb. elfogadása, alkalmazkodás, viták, veszekedések)
  • fontos, hogy a vérszerinti szülőnek legyen külön programja a gyerekével (akár együtt akár külön élnek) és legyen közös időtöltés is, ahol a gyerek(ek) és az új pár együtt van
  • nem kell pótolnunk a gyerek vérszerinti apját, anyját; ne érezzük rosszul magunkat, ha nem megy zökkenőmentesen az elfogadás
  • legbonyolultabb helyzet: nekünk, párunknak is van gyereke, közös gyerek is születik
    • az idősebbeknek nagyon nehéz időszak a kicsi elfogadása, hiszen ő az együtt élő szülők mindegyikéhez erősebben kötődik, mint ők
      • töltsünk időt nagyobb gyerekeinkkel, amíg a kicsire párunk, vagy a nagyszülők vigyáznak
      • mondhassák el érzéseiket, gondolataikat, lehessenek ezek negatívak
    • ha úgy érezzük, hogy tűréshatáron vagyunk, sok a veszekedés, nem megy az együttélés, kérjünk családkonzultációs alkalmakat, ahol szervezett keretek között segítenek a szakemberek a családtagoknak a problémák megoldásában

 

Kiss-Nemes Veronika

Pszichológus, Önismereti- és párkapcsolati tanácsadó

www. pszichologus.me

 

Az írás a Cronos Társkereső Klub blog oldalára íródott.