A sport szakpszichológussá képződés útjával foglalkozik ez a blogbejegyzés.
Sokszor találkozom tanácstalansággal, ha a pszichológusok végzettségére terelődik a szó, hogy pontosan ki mihez ért. Még nagyobb az információk kuszasága az emberekben, ha tágabban az összes segítő szakmát nézzük. Nagyon gyakran látom azt a teljesen téves coaching hirdetést, hogy a betegek pszichológushoz járnak, az egészséges emberek coachoz. Mivel ez a megközelítés félretájékoztatja az embereket például akkor, amikor sportpszichológust keresnének, ezért megpróbálom a saját végzettségem hátterét leírni. Nem vállalkoznék a teljes pszichológusképzés ismertetésére, bízom a kollégákban, hogy mindenki ugyanilyen jól ismeri a saját kompetenciahatárait és azokat felmerülő kérdések esetén elmondja a hozzá fordulóknak.
A pszichológus képzés Magyarországon több részre oszlik. Az egyetemi 5 év során 3 év alapképzést követően 2 év mesterképzéssel folytatódik a pszichológus képzés bölcsészképzés keretein belül. Ez idő alatt átfogó alapismereteket tanulnak a hallgatók az emberek egyéni lelki fejlődéséről, működéséről, egymásra gyakorolt kölcsönhatásaikról. A négy fő tantárgy: fejlődéslélektan, személyiségpszichológia, szociálpszichológia és általános pszichológia, melyekből több féléven át előadásokon, és gyakorlatokon vesznek részt a diákok. A 3 éves alapképzés viselkedéselemző diplomát ad, birtokosa pszichológusi munkavégzésre nem jogosult. Lényegében ez egy mérföldkő, szakdolgozattal, záróvizsgával, és mesterképzésre való felvételivel; lehetőséggel, hogy egyetemet váltson, aki szeretne más képző intézményt kipróbálni. A mesterképzéseken már vannak szakirányok (pl.: felnőtt vagy gyerek klinikai pszichológia), melyek az adott továbbképzési terület betekintő ismereteit adják meg, de külön szakirányú végzettséget nem biztosítanak. Sportpszichológia mesterképzés nincs. Az 5 év végén egységesen mindenki okleveles pszichológus diplomát szerez, melyen feltüntetésre kerül az elvégzett szakirány, de azzal plusz jogosítvány nem jár. Ez annyit jelent, hogy valamivel több szakirányú órát hallgatott a pszichológus, belekóstolt egy tudományterületbe, ha megtetszik neki folytathatja ilyen irányban a továbbtanulást, de választhat mást is. Én a PPKE Interperszonális-interkulturális szakirányán végeztem, mivel itt volt a legtöbb családterápiás ismeret, ami a sportpszichológiai érdeklődésem mellett szintén érdekelt. Mivel a családterapeuta képzés módszerspecifikus képzés, ezért ennek a képződési ágnak külön blogbejegyzést szentelek. Most haladjunk tovább a sportpszichológussá képződés útján, mert az egyetem befejezésével optimális esetben nem ér véget a pszichológus képződése!
Okleveles pszichológusként el lehet kezdeni dolgozni, nem egészségügyi keretek között. Sokan helyezkednek el iskolákban, óvodákban intézménypszichológusként, vagy családsegítőben. Ezekben az intézményekben tanácsadói, illetve prevenciós, pszichoedukációs munka folyik. Együttgondolkodással segíti a szakember a hozzá fordulók kérdéseinek tisztázását, hogy eredményesebben segítsék a gyerekeket, vagy új nézőpontokat kapjanak elakadásaik megoldásához. A gyerekekkel mind egyéni tanácsadások keretein belül, mind csoportos, vagy osztályfoglalkozásokon találkozhat a pszichológus szakember iskolákban, óvodákban egyaránt. Ha felmerül, hogy valakinek további vizsgálatra, tanácsadásra, terápiára lenne szüksége, akkor a pszichológus fog segíteni abba, hova forduljon a szülő, vagy a pedagógus. A továbbirányításra sokszor azért kerül sor, mert a differenciál diagnosztika és a terápiás munka egészségügyi tevékenység, arra külön képzés készíti fel a szakembereket, szakellátás keretén belül valósulnak meg. Ha egyéni vállalkozóként (is) tevékenykedik az okleveles pszichológus, akkor is tanácsadói, prevenciós, pszichoedukációs munkát jogosult folytatni. Ha felmerül differenciáldiagnosztika szükségessége, akkor azt jelzi a kliense felé, és továbbirányítja őt megfelelő helyre állami, vagy magánegészségügyi szakellátásba.
Az 5 év egyetemet követően a munkába állás mellett lehetőség nyílik szakképzések elvégzésére, melyek mélyebb gyakorlati tudást adnak a pszichológia tudomány különböző területein. Ezek 2-4 tanév hosszú, az egyetemi képzésre ráépített képzések, tehát nem végezhetőek el pszichológus diploma nélkül. Az alábbiakból választhatnak az okleveles pszichológusok:
- munka- és szervezet szakpszichológus
- tanácsadó szakpszichológus
- pedagógiai szakpszichológus
- szexuál szakpszichológus
- sport szakpszichológus
- egészségfejelsztő szakpszichológus
- klinikai szakpszichológus (gyerek vagy felnőtt szakirányon)
Kiss-Nemes Veronika
sportpszichológus
Ugyan ezek nem kötelezően elvégzendő képzések, de a nagyon erősen ajánlott kategória bármelyik, ha az adott szakember igazán érdemben szeretne segíteni a hozzá fordulóknak és már eldöntötte, hogy mely területen tevékenykedne legszívesebben. A szakképzés által válik igazán alkalmassá a pszichológus, hogy az adott szakképzettséghez kapcsolódó területen felmerülő nehézségekben segítsen, akár kutatással, akár tanácsadással. Sport szakpszichológus képzés során a gyerek és felnőtt versenyző és hobbi sportolókra, sport csapatokra, edzőkre, sportolót nevelő szülőkre jellemző elakadásokról és azok megoldásáról tanultunk, melyek a versenyszorongás, rajtláz, sportolói önbizalomhiány, motiváció hiány, sérülések rehabilitációjának segítése, sportkarrier befejezése, edző-szülő konfliktusok kezelése, sportoló-szülő, vagy sportoló-edző konfliktus kezelése stb..
Okleveles pszichológus, és más szakképzettséggel rendelkező pszichológus is nyújthat segítséget a fent említett témakörökben, hiszen a sportolók, szüleik és az edzők is emberek, tehát alapműködésükről a pszichológusképzés azonos alapismereteket garantál. Ugyanakkor rájuk specializálódnak a sport szakpszichológusok, a birtokukban lévő plusz tudás gyorsíthatja, vagy hatékonyabbá teheti a munkát. A szakképzés során én éreztem egy olyan fokú tudásbővülést, ami nélkül meggyőződésem, hogy kevésbé eredményesen tudnék segíteni a hozzám fordulóknak. A sportpszichológiai konzultáció során a pszichológiai tanácsadás sportolókra szabott eszközeivel dolgozik a sportpszichológus.
Fontos megemlíteni, hogy differenciáldiagnózisra egy sportolónak, edzőnek, szülőnek is szüksége lehet (pl.: elképzelhető, hogy depresszió áll a tünetek hátterében, így a depresszió kezelése, és nem a sportpszichológiai felkészítés fog segíteni a tünetek felszámolásában). Tehát lehet, hogy szakembert keresve, a sportban tapasztalt problémával bejelentkezhetünk egy sportpszichológushoz, de előfordulhat, hogy azt a visszajelzést kapjuk, nem ő fog tudni nekünk a leghatékonyabban segíteni. Ebben az esetben is igaz, ami az okleveles pszichológusokra is igaz volt, hogy a sportpszichológus nem végez egészségügyi ellátást, tehát ha ennek szükségessége felmerül pszichiáter szakorvoshoz, klinikai szakpszichológushoz irányíthatja kliensét egészségügyi ellátásba. Ilyenkor fogadjuk meg a tanácsát, és vegyük igénybe a javasolt egészségügyi szakellátást!
Hamarosan jelentkezem a módszerspecifikus képzések jellemzőivel, melyek a szakképzéstől eltérő módon kiegészítik a pszichológus tudását!
