Pszichológus, Sportpszichológus

Nap: 2014. szeptember 25.

Cikk – A „komoly kapcsolat” fogságában

Az a tapasztalatom, hogy sokan beleesnek abba a hibába, hogy hamar kihúzzák lehetséges jelöltjeiket listájukról azzal a címszóval, hogy „én komoly kapcsolatot akarok, ő pedig nem”. A legutolsó ilyen élményem arra sarkallt, hogy megosszam veletek gondolataimat a témával kapcsolatban.


A női és férfi párválasztási stratégiák evolúciósan előhuzalozott különbségeiről már írtam. Tény, hogy a nők inkább hosszú távra terveznek már az első randi alkalmon is. Kívülről a „komoly kapcsolatot akarok, ő meg nem” frázis irracionálisan hathat, mert általában annak definiálásnál már elakadnak az emberek, hogy milyen is a komoly kapcsolat számukra, arról meg már fogalmuk sincs, hogy milyen lehet a másik számára.
Pedig egyénenként eltérő az a bizonyos komolyság. Lehet, hogy valaki időben méri a komolyságot (1 hónap, 1 év, 10 év). Sokan érzelmi biztonságot, kielégítő testi-lelki-szellemi kapcsolatot szeretnének. Másoknak a komoly kapcsolat esküvővel és gyermekvállalással koronázott.

Ha jobban belegondolunk, mi nők egy elég hosszú, jól kidolgozott, évek során tökéletesített listával mérjük össze a velünk szemben ülő/álló férfit. Adjuk meg a másik félnek a lehetőséget, hogy ő is összemérhessen minket a saját listájával! A férfiak jóval kevesebb szempontot vesznek figyelembe első körben, mint nőtársaik. Figyelik, hogyfelkelti-e érdeklődésüket a nő, mind szexuális értelemben, mind személyisége szempontjából. Egyszer felháborodva hallottam egy hölgyet arról mesélni, hogy az ideálisnak vélt férfi jelezte felé, hogy a 6. randi alkalom után már szívesen gyűrögetné alatta, fölötte a lepedőt. „Pedig úgy tűnt lehetne komoly…” sopánkodott. Nekem még ekkor is úgy tűnt, hiszen csak egy másik lista egyik fontos pontjának tesztelése vette volna kezdetét. Lehet, hogy a hölgy szempontjai között is szerepelt a kielégítő szexuális kapcsolat, csak időben ő későbbre helyezte annak tesztelését, hogy vajon ilyen téren is összeillenek-e. Minden esetre ez a jelzés nem kizáró indok, mindösszesen a férfi vonzalmának jele, aminek örülni kell. Ha nem tetszik egy férfinak egy hölgy, akkor nem öl 6 randinyi energiát az ismerkedésbe, udvarlásba. Ha pedig tetszik, annak természetes következménye a nemi vágya. Itt csak időbeli, intenzitásbeli különbség látható, nem komolytalanság a komolysággal szemben. Ha leültek erről beszélgetni, akkor tisztázhatták, hogy ki mikor látja ehhez elérkezettnek az időt, megbeszélhették, ki mit szeretne a kapcsolattól.

Szerinted, mennyi idő kell egy komoly kapcsolathoz? Egyáltalán mérhető-e egy kapcsolat komolysága az időben? Mik a fontos kritériumok számodra, amitől komollyá válik egy kapcsolat? Ha írtál belőlük egy listát, akkor most fusd át, és válaszolj őszintén, hogy mennyi idő szerinted felmérned, hogy alkalmasak vagytok-e egymásnak komoly kapcsolatnak? Megvagy, most képzeld hozzá, hogy az elemzés végigfuttatja a randi partnered/párod is a saját szempontjaival. Elképzelhető, hogy számos ponton átfedés van (max időben el van csúsztatva, pl.: gyermekvállalás), de lehet, hogy amit te komolytalannak címkézel, az neki már komoly. Minden ismerkedő és együtt lévő párnak érdemes időnként arról elbeszélgetnie, hogy mit várnak egy kapcsolattól és ezekből mi valósult eddig meg, mi hiányzik nekik. Egy biztos, egy komoly kapcsolathoz a többség szerint össze kell csiszolódnunk párunkkal, amihez minden párnak, egyénnek más mennyiségű időre van szüksége.

Kerítsünk sort minél több beszélgetésre párunkkal és ne felejtsük el, hogy sok boldog, komoly hosszú távú kapcsolat indult el kezdésként komolytalan utakon…

Kellemes levelezést, és személyes ismerkedést kívánok!

Kiss-Nemes Veronika, Pszichológus, párkapcsolati tanácsadó

Azoknak, akik saját magukról szeretnének tanulni, párkapcsolati működésükről többet megtudni, fejleszteni személyiségüket, meleg szívvel ajánlom önismereti csoportjainkat!

http://www.pszichologus.me/onismereti-csoportok/

Cikk – Mire fontos figyelnünk, amikor először találkozunk személyesen?

Ma a levelezést követő első személyes találkozóhoz szeretnék néhány támpontot adni. Segítségünkre lehet, ha magunkra és a bennünk keletkező érzésekre, gondolatokra figyelünk.

Az interneten való ismerkedés során már kialakult bennünk egy összkép a másikról, egyfajta első benyomás. Érdemes észben tartanunk, hogy ez a kép tartalmazhat sok általunk a másikra vetített gondolatot, melynek esetleg nincs valóságalapja. Tudnunk kell, hogy a levelezéssel eltöltött idővel arányosan ezen gondolatok száma egyre nő. Természetes, hogy szeretnénk minél többet megtudni a másikról, így hajlamosak vagyunk a hiányokat kiegészíteni. A személyes találkozás alátámaszthatja, megerősítheti a már bennünk élő képet, de le is rombolhatja azt. Törekedjünk arra, hogy minimalizáljuk elvárásainkat az első személyes találkozás előtt. Ha életünk legcsodásabb randevúját álmodjuk meg, csalódni fogunk! Próbáljuk meg élvezni az együtt töltött idő minden percét!

A találkozó első 5-10 percében kialakul bennünk a második „első benyomás”, sokszor már ekkor el is döntjük, hogy szeretnénk-e menni a második, harmadik randira. Ez számos tényező eredménye (függetlenül az előzetes levelezéstől): fizikai tulajdonságok, megjelenés, mimika, gesztusok, hanghordozás, viselkedés, illatok, ezek mind-mind árnyalják a már meglévő képet. Az első benyomás fontos információkkal lát el minket, kialakítja a találkozó alaphangulatát, az alaphozzáállást a másik emberhez. Ha ezek pozitív irányba mozdulnak bennünk, akkor nagyobb esélyünk van egy kellemesen eltöltött délutánra, estére. Innentől viszont érdemes elengednünk magunkat. Kíváncsisággal, érdeklődéssel fordulni a másik ember felé. Kérdezzünk minél többet, ez alapja lehet egy jó beszélgetésnek. Sok témánk lesz már az előzetes levelezések eredményeként. Fontos, hogy célunk a másik megismerése és ne saját magunk bemutatása legyen.Figyeljünk arra, hogy ne adjunk elő fél órás monológokat. Válaszoljunk a feltett kérdésekre, storyzunk, ha asszociációk által eszünkbe jut valami, de mindig kanyarodjunk vissza randi partnerünkhöz. Így folyamatosan alakíthatjuk a másikról kialakított képünket. Legfontosabb, hogy milyen hangulatot, érzéseket vált ki belőlünk a másik, de ne a számunkra elképzelt tökéletes pár tulajdonságlistájával vessük össze őt. Fókuszáljunk a pozitívumaira! Ha repülnek a percek, órák, jókat nevetünk együtt, újabb közös érdeklődési pontokat találunk, az mindenképpen biztató.

Ha elindulunk a közös kapcsolat rögös útján, akkor kezdetét veszi egy izgalmas utazás, ami során rengeteget tanulunk magunkról, párunkról és a kapcsolatról. Fülünkben csengjenek vissza Popper Péter szavai: „az „Igazi” nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”.” A randizás időszaka alatt nem tudjuk megállapítani azt, hogy igazi-e a másik, csupán azt, hogy alkalmas-e jelöltnek. Az együtt töltött idő, közös élmények során, és ahogyan alakul a kapcsolat, eldönti mindkét ember, hogy tovább dolgoznak-e azért, hogy igaziak legyenek egymásnak. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, ki lehet számunkra „igazi jelölt”, gondolkodjunk magunkról, eddigi párkapcsolatainkról; növeljük önismeretünket; legyünk egyre tudatosabbak abban, hogy mit várunk egy partnerkapcsolattól, mi mit tudunk adni a párunknak; mibe kell még fejlődnünk egyedül és mibe tudunk együtt.Legyünk türelmesek, mert a fejlődéséhez, az összhanghoz, a mindkét fél számára kielégítő párkapcsolatban való együttműködéshez, főleg az igazivá váláshoz időre van szükség!

Kellemes levelezést, és személyes ismerkedést kívánok!

Kiss-Nemes Veronika, Pszichológus, párkapcsolati tanácsadó

Azoknak, akik saját magukról szeretnének tanulni, párkapcsolati működésükről többet megtudni, fejleszteni személyiségüket, meleg szívvel ajánlom önismereti csoportjainkat!

www.pszichologus.me/onismereti-csoportok/

Cikk – Párkapcsolat hátráltatói

Előző cikkeimben áttekintettem a párválasztást befolyásoló lehetséges mechanizmusokat.

Most szeretnék kitérni arra, hogy mik azok a tényezők, amik gátolhatják, megakadályozhatják, hogy elköteleződjünk valamely randi partnerünk mellett, majd boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban éljünk vele.
Sokszor vagyunk olyan tudattalan befolyások hatása alatt, melyekre nincs rálátásunk. Élményeink, emlékeink meghatározóak életünk első percétől fogva, már az anyaméhben is. Bármilyen pozitív, negatív tapasztalat hatással van észlelésünkre, érzéseinkre, gondolatainkra, döntéseinkre. Így jut fontos szerephez szüleinkhez fűződő viszonyunk és eddigi partnerkapcsolataink. Egy elkötelezett párkapcsolatban érzelmi kötődésünket szüleinkről párunkra ruházzuk át.
Ha még nem váltunk le szüleinkről, vagy igen konfliktusos viszonyban vagyunk velük, az nehezítheti az elköteleződést, az új kapcsolat stabilitását, mindennapi konfliktusok forrása lehet. 
John Bowlby szerint korai kapcsolati mintánk, kötődésünk belső munkamodellé alakul és mintául szolgál minden későbbi kapcsolatunkban. Mary Ainsworth és munkatársai híres „idegen helyzetnek” keresztelt kísérletükkel azonosították a kötődési típusokat gyerekeknél. Megfigyeléseik csecsemők reakcióira irányultak, amikor anyjuk mellettük van egy idegen jelenlétében, majd elhagyta a kísérleti szobát, és amikor visszatér. A gyerekek válaszmintái jól elkülöníthető csoportokat alkottak. A biztonságosan kötődő csoportba tartozók nyugodtan játszanak, pozitív reakciókat adnak az idegenre anyjuk jelenlétében. Amikor anyjuk távozik, nyugtalanok lesznek, nem tudja megvigasztalni őket az idegen, de anyjuk visszatérésekor gyorsan megnyugszanak. Ők azt tanulták meg, hogy anyjuk támogatja őket, biztonságot ad számukra, szenzitíven válaszol jelzéseikre, helyesen értelmezi azokat. Anyjukkal való összhang megfelelő számukra, így tőle várják a megnyugtatást. A szorongó/elkerülő gyerekek anyjuk jelenlétében nem figyelnek az idegenre, vagy sírnak, vagy nem, amikor anyjuk kimegy. Az idegen képes hasonlóan megnyugtatni őket, mint anyjuk. Amikor az anya visszatér, a gyerekek nem keresik vigasztalását. A szorongó/ellenálló gyerekek folyamatosan szorongást mutatnak ebben a helyzetben, még a kezdeti kiinduló helyzetben is. Nagyon heves reakciót mutatnak, amikor anyjuk elhagyja a szobát, visszatérte sem képes megnyugtatni őket, bár érintését, közelségét keresik. A szorongó csoportokba tartozó gyerekek nyugtalanok, mert sokszor tapasztalták meg, hogy nem a kellő reakciókat kapják gondozóiktól. Erőfeszítéseik bejósolhatatlan következményeket hoznak, ugyanarra a jeladásra egyik helyzetbe így másikba úgy reagálnak gondozóik. Egymásra hangolódásuk nem sikerült olyan finomra, mint a biztonságosan kötődők esetén. Ezek a mintázatok megalapozzák későbbi párunkkal kapcsolatos elvárásainkat is. Szorongás keltő helyzetben hasonló reakciót várunk, mint amit kora gyerekkorban megtapasztaltunk, meglepő, ha párunk máshogyan reagál.Feszültségek forrása lehet, ha nem azt kapjuk, amit várunk, miközben párunk érezheti úgy, hogy mindent megtesz, értetlenül áll az elégedetlenség előtt. Nem olyan módszerekkel próbál megnyugtatni minket, mint amihez szoktunk, nem úgy fejezi ki szeretetét, ahogyan mi szeretnénk.

További akadályozó tényező lehet, ha érzelmileg nincs elrendezve valamely korábbi kapcsolatunk. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy mindenkiben a régi kedvest keressünk, mindenkit hozzá mérünk, minden helyzetben a régi rutint várjuk, esetleg még hiszünk az újrakezdésben. Ha mégis belekezdünk egy kapcsolatba, elégedetlenséget élünk meg a kapcsolat és párunk jellemzői miatt, hiszen azok eltérőek az előzőtől. Sokszor randizgatunk, fent vagyunk társkereső oldalakon, de valójában még nem vagyunk nyitottak egy új kapcsolatra. A randi partnereknek csak a hibáit, hiányosságait látjuk meg, pozitívumaikat nem.  Ha egy ilyen életszakaszban próbálkozik nálunk valaki, nem sok esélye lesz a kapcsolatnak. Vegyük észre magunkon ezeket a jeleket!
Hozzáállásunk a párkapcsolathoz kiemelkedő fontosságú. Hogyan viselkedünk, amikor találkozunk leendő párunkkal? Hogyan vélekedünk a kapcsolatról, a mindennapokról, a problémákról? Milyen megközelítéssel állunk a kezdeti problémák megoldásához? Kompromisszumok kötésekor mennyit vagyunk képesek engedni? Vannak-e irreális elvárásaink magunkkal, párunkkal, vagy a kapcsolattal szemben? Mindezen pontok mentén milyen együtt lenni a másik emberrel, mennyire hasonlítunk, különbözünk, össze tudunk-e csiszolódni? Ha konfliktus van magunkat, vagy a másikat okoljuk? Várjuk, hogy a másik tegyen valamit, vagy együtt teszünk a megoldásért? Tudunk-e bizonyos dolgokon változtatni, és akarunk-e egyáltalán a megoldás érdekében változni?

 

Kiss-Nemes Veronika, Pszichológus, párkapcsolati tanácsadó
Azoknak, akik saját magukról szeretnének tanulni, párkapcsolati működésükről többet megtudni, fejleszteni személyiségüket, meleg szívvel ajánlom önismereti csoportjainkat!
http://www.pszichologus.me/onismereti-csoportok/

Források:
M. Cole, S. R. Cole (2003). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó. Budapest.

Cikk – A párválasztás evolúciós alapjai

Az emlősök, így az emberek esetében is, Robert Trivers a férfiaknál és nőknél tapasztalható szexuális viselkedésbeli különbségeket a szülői ráfordítás fogalmával magyarázza. A hímek kisebb szülői befektetésük miatt arra törekszenek, hogy rövidebb időn belül minél több nősténnyel párosodjanak, így az utódok mennyiségén keresztül növeljék szaporodási sikerüket. Az erőforrás-fenntartó képességek, a dominancia rangsor elején elfoglalt helyek jelentősen növelik a hímek párzási sikereinek számát. A nőstények számára az a fontos, hogy a megfogant utódot biztonságban felnevelhessék. Mérlegelniük kell hány utódot vállalnak, mivel az egyes utódra való ráfókuszálás növeli az utód túlélésének esélyeit, de csökkenti a további lehetséges utódok számát. Igyekeznek tehát kevés számú utódjuk nemzéséhez jó adottságú hímeket választani.

A férfiak érdeklődése, szexuális izgalmi állapota erősen összefügg a nők fizikai vonzerejével, mivel a reproduktíve értékes (egészséges, fizikailag vonzó) nőket keresik, akik jó géneket adhatnak tovább utódaiknak (Ellis és Symons, 1990). A nők szexuális kapcsolatba vonódása inkább a férfiak előzetes befektetéseitől (udvarlás, ajándék) és személyiségjegyeitől függ, amik az utódgondozás sikerességét jelzik előre számukra.A férfiak is alkalmasak hosszú távú monogám kapcsolatban élni, ahogyan a nők is tudnak sok egyéjszakás kalandba keveredni. A rövid távú kalandok, kapcsolatok energia befektetése igen magas (nagy idői ráfordítás, lehetséges betegségek, stb.), míg a hosszú távú kapcsolatoknak számos előnye van férfiak számára is (utódok túlélési képességeinek növelése, kölcsönösen előnyös gazdasági tranzakciók).

Hogyan tudjuk ezeket az ismereteket az XXI. századi online párkeresésben hasznosítani? 

A profil tartalma és az első találkozások szempontjából elmondható, hogy a nők vonzóságukat, reprodukciós értéküket hangsúlyozó megjelenéssel érhetnek el nagyobb érdeklődést, míg a férfiak kvalitásaik hangsúlyozásával. A régi vicc szerint, ezért sminkelnek a nők és ezért hazudnak a férfiak. Bár vannak buktatói az online párkeresésnek, de ne vegyék el kedvünket a rossz tapasztalatok! Túl szigorú szűréssel ugyanis az ideális lehetőségeket is kiszűrhetjük. Csapdás helyzet, hogy sok férfi érdeklődik több nőnél egyszerre (ezen a fentiek értelmében a nőknek nem kellene megsértődniük), levélváltásokat követően azonban a hölgyek visszautasító indoka az, hogy nem őket keresik. Kérdem én, akkor kit/kiket? Biztos vagy benne, hogy akit keresel, az regisztrált már, vagy egyáltalán létezik? Ha létezik, és még regisztrált is, akkor tutira te kellesz-e neki? Álmaid hercege valószínűleg kellemes személyiségű és megjelenésű, vicces, udvarias, sok szabadidővel rendelkezik, amit veled kíván eltölteni, jó anyagi körülmények között él. Bizony neki is megvannak a maga szempontjai a külsőségeiden túl: függetlenség, gyermektelenség, sok szabadidő, pozitív személyiség, biztos anyagiak. Próbáljuk a jelöltek szemével nézni magunkat!Én úgy gondolom, hogy egy profiloldal alapján, teljes mértékben eldönthetetlen, hogy az illető megfelel-e számunkra párnak! Még, ha álmaid hercege, akkor sem biztos, hogy a profiloldaláról, vagy 3-4 levélből ez kiderül róla. Hölgyeim, adjunk esélyt sokkal lazább szempontok alapján, mint amiket most fontosnak gondolunk! Az esély nem az azonnali szexuális együttlétet és kapcsolatkezdést jelenti, hanem a személyes találkozást. A legtöbbet személyesen lehet megtudni a másikról! A férfiaknak nehezebb műfaj az írás, az aránytalanul nagy energia befektetés már magához a kapcsolatba lépéshez evolúciósan sem indokolt számukra. Uraim, ha a randikon a nő fizikailag is vonzó számotokra és személyiségében is megfogott, akkor tessék aktivizálódni, mert mint láttuk a párkapcsolatba és szexuális kapcsolatba lépéshez a nőknél a befektetett energiáitok mennyisége is fontos, a személyiségeteken túl! Minden nő szereti látni, érezni, hogy tesztek azért, hogy vele legyetek!

Záró gondolatom, hogy tegyük magunkat reproduktívan vonzóvá! Tegyünk az ápolt megjelenésért, és fejlesszük személyiségünket! Ha aktívan teszünk érte biztos, hogy zsákunk megleli a foltját.

Javasolt feladat:

Vegyünk elő egy papírlapot és realizáljuk elvárásainkat! Gyűjtsük össze, mit szeretnénk a másiktól, majd hogy mi mit tudunk adni cserébe!

Kellemes ismerkedést kívánok!

Kiss-Nemes Veronika, Pszichológus, párkapcsolati tanácsadó

Azoknak, akik saját magukról szeretnének tanulni, párkapcsolati működésükről többet megtudni, fejleszteni személyiségüket, meleg szívvel ajánlom önismereti csoportjainkat!

http://www.pszichologus.me/onismereti-csoportok/

Filmajánló – Amit még tudni akarsz a szexről

Ez a film párkapcsolatokról szól, de nem a szokványos hollywoodi formában. Nem újabb két fiatal egymásra találásának történetét ismerhetjük meg. Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) hű társai egymásnak immár 31 éve. Kapcsolatuk kissé kihűlt, a mindennapi mókuskerék forgatókönyve szerint élik napjaikat. Kay úgy érzi kapcsolatuk válságba jutott, szinte már csak lakótársai egymásnak. Hirtelen ötlettől vezérelve befizet egy intenzív párkapcsolati kurzusra egy kisvárosban praktizáló híres párterapeutához (Steve Carell). Nagy nehézségek árán tudja csak rávenni férjét, hogy vele tartson. A film bepillantást enged a boldogító igen utáni küzdelmes mindennapokba. Tanulságai, a terapeuta tanácsai, kérdései nem csak 30 év házasság utáni pároknak nyújtanak segítséget. Bepillantást nyerhetünk egy párterápiás folyamatba, melynek nehézségeit, feszültségeit a két főhős, valamint a terapeuta játéka teszi felejthetetlenné. A téma komolyságát jól időzített poénos jelenetekkel oldja a rendező és a forgatókönyvíró. Mindkét fél elkötelezetté válik a feladatok megoldására, kapcsolatuk megmentésére, mégis jelentős támogatásra van szükségük, hogy ne adják fel a küzdelmet a hullámvölgyek mélypontjain. Hétköznapi embereket láthatunk valós problémákkal, akik akár mi magunk, szüleink, barátaink is lehetnének.

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 100 perc, 2012

Rendező: David Frankel
Forgatókönyvíró: Vanessa Taylor
Szereplők: Meryl Streep (Kay Soames), Tommy Lee Jones (Arnold Soames), Steve Carell (Dr. Bernie Feld)

 

Könyvajánló – A terapeuta

Siri Bergman pszichológus életének egy részét ismerhetjük meg a könyvből. Munkája során Siri különféle kliensekkel és problémáikkal találkozik, igyekszik segíteni a kivezető út megtalálásában. Egy este saját házához közel találja meg egyik kliense holttestét, aki gyilkosság áldozata lett. A nyomozás során Siri számára kollegái és kliensei is potenciális elkövetők lesznek. A gyilkos több alkalommal jelzi Siri felé, hogy figyeli őt, így a pszichológus nőt egyre inkább hatalmába kerít a félelem.

 

A könyv érdekessége, hogy több pszichológusi konzultációs ülés részletével is megismerkedhet az olvasó, valamint bepillantást nyerhet egy pszichológus gondolataiba, érzéseibe, melyek a terápiás szobán túl otthonába is elkísérik.

 

„Amikor leszáll az este, gondosan felkapcsolok minden lámpát, mivel nem szeretem a sötétséget. Olyan ez, mintha a fény hiánya eltörölné a határokat köztem és a külvilág között. Ez jobban megrémít, mintsem hogy be merném vallani, és előhívja azt az érzést, amelyet mind közül a legjobban ismerek: a félelmet. Már hosszú évek óta együtt élek a félelemmel, és túlzás nélkül állíthatom, hogy már észre sem veszem, amikor az alkonyattal együtt beköszönt. Inkább közönyösen üdvözlöm, mint egy régi, még ha nem is annyira szívesen látott vendéget. És ezért alszom felkapcsolt lámpák mellett.” részlet a könyvből

 

A terapeuta

Camilla Grebe, Åsa Trӓff

Animus Kiadó, 2014

 

© 2025 PSZICHOSAROK

Theme by Anders NorenUp ↑