2018. 01. 18-án az RTL Klub Fókusz című műsora egyik riportjában azzal foglalkozott „Miért buknak el az életben az egykor sikeres sportolók?” A műsorban rövid telefonos hozzászólással a kudarckezelésről, szorongáskezelésről beszéltem. A téma nagyon megihletett, így írtam egy blogbejegyzést a sportkarrier lezárásának típusairól:
Hogyan és miért is ér véget egy-egy sportoló pályafutása? Miért dönt az abbahagyás mellet?
Két típusú befejezést tapasztalok munkám során.
Az egyik a megtervezett visszavonulás (például utolsó kitűzött versennyel, megtervezett felkészüléssel). Ilyenkor a legtöbb sportoló célja utoljára kihozni magából a maximumot, csúcsteljesítményt nyújtani és elégedetten visszavonulni, vagy lezárni egy hosszabb kudarcokkal terhelt időszakot. Ebben az esetben általában egy előkészítő munka zajlik. A sportoló felkészül a civil életre, pályát választ, tanulmányait előtérbe helyezi. Van, aki a sport közelében sportszakemberként, klubvezetőként, edzőként, versenybíróként, masszőrként, sportmenedzserként stb. tevékenykedik tovább, ami megélhetést is jelent számára. Van, aki sporttól független pályát választ B tervként, így más vonalon kezd el dolgozni. Bár ez a befejezési mód is veszteségélménnyel jár, hiszen lezárul egy fontos korszak az egyén életében, ugyanakkor ezt az érzelmi terhet megkönnyíti, hogy megnyílik egy új fejezet, új célokkal, kihívásokkal. Gyerekek esetében kevésbé nagy a váltás, mert a tervezett abbahagyásnál, a gyerek sportoló sokszor kudarcok után hagyja abba a sportot és másik sportágba kezd, vagy sporton kívüli szabadidős elfoglaltságot keres magának, esetleg általános iskola, vagy középiskolás tanulmányaira koncentrál. Ritkább a kényszerszerű abbahagyás gyerekeknél, amikor nincs más választás. Felnőtt hivatásos sportolókat viselheti meg a legjobban a karrierjük lezárása, ám ha ezt megtervezik, könnyíthetnek az új fejezet elindításán.
A másik verzió, amikor hirtelen merül fel az abbahagyás gondolata, vagy egyszer csak megszületik a döntés egy hosszabb-rövidebb kudarcosabb időszak után, de nincs előkészítő munka, nincs B terv. Ez történhet úgy, hogy elmegy a sportoló motivációja, így egyre negatívabb élmények, egyre rosszabb eredmények érik, míg végül a befejezés mellett dönt. Ilyenkor egy ideje már nincs kedve edzeni, érdektelenné válik. Meg is tudja fogalmazni, hogy már nem leli örömét a felkészülésben, versenyzésben, egyszerűen nincs ereje újra nekifutni. Ilyenkor a legnagyobb nehézség a hirtelen abbahagyás kezelése B tervek nélkül. Hirtelen sok szabadidő, energia szabadul fel, aminek elvezetésére meg kell találnia az utat a sportolónak. A sportága, versenykarrierje elengedésében sokat számít a társas támasz, családtagok, barátok támogatása. A legnehezebb karrierzárás, amikor a sport abbahagyása kényszerdöntés és nem belső elhatározás. Ez leggyakrabban a sporttal összeférhetetlen sérülés, betegség, valamilyen élethelyzetbeli változás, vagy sportszerződés felbontása esetén valósul meg. Ilyenkor kontrollvesztést éreznek a sportolók „nem én akartam, nem rajtam múlt, miért velem történik ez?”. Gyakori, hogy kudarcélményként élik meg ezt a sportolók, úgy érzik, nem teljesedhetett ki a pályájuk. Ez esetben a legnehezebb a talpra állás, az új élet elkezdése. Ha úgy érzi, elakadt az újratervezésben, huzamosabb ideje nem tud túllépni a nehéz érzéseken, érdemes sportpszichológus segítségét kérni.
http://rtl.hu/rtlklub/fokusz/miert-buknak-el-az-eletben-az-egykos-sikeres-sportolok
