Sportpszichológusként nem csak a teljesítményfokozásban segítem a sportolók munkáját. Gyakran támogatom a sérülés való rehabilitáció folyamatát is, illetve foglalkozom a motivációs válságokkal, melyekben felmerül, vagy szükséges a sportkarrier lezárása.

Fontos-e a B terv?

Felkészülés szempontjából, ha mindent egy lapra tesz fel a sportoló, hegyeket képes megmozgatni akaraterejével a felkészülés, versenyzés során. Ugyanakkor sokkoló hirtelenséggel légüres térbe kerülhet, ha hirtelen a sportága abbahagyására kényszerül akár átmenetileg, akár véglegesen. A legrosszabb esetben például ez egy hirtelen sérülés következményeként történik, melyből való felépülés után nem javasolt, vagy akár lehetetlen folytatni a hivatásos sportolást. Ha van egy minél kidolgozottabb B terv az egyén fejében, annál könnyebb az átállás a civil életre.

Nehéz-e az abbahagyás döntésének meghozatala (ha nem sérülés, hirtelen változás áll a háttérben)?

Bizonytalan jövő mindig jár szorongással, mivel még ismeretlen. Emellett soha nem egyértelműen jó vagy rossz egy döntés, hanem bizonyos előnnyel, és hátránnyal jár. Általában hosszabb, rövidebb mérlegelés előzi meg, hogy valaki eljusson addig a felismerésig, hogy már nem szeretné folytatni a sportkarriert. Nagyon egyéni, hogy kinek mennyi idő szükséges ehhez. Egy évekig tartó sportkarrier során többször szoktak elbizonytalanodni, mérlegelni a sportolók. Sokszor ezek a felvételivel, érettségivel, továbbtanulással kapcsolhatóak. Előfordul az is, hogy valaki elmereng azon, hogy társai hétköznapjai, hétvégéi egészen más tempóban, sűrűséggel telnek, míg ő “kvázi” kimarad, lemarad ezekről az élményekről, az iskola utáni szabadidőről, a bandázásról, unatkozásról, gyakori baráti találkozókról, bulikról. Életkorilag normális, hogy egy kamasz megkérdőjelezi, hogy akar-e sportolni és milyen szinten, akár tehetséges akár nem. Kortáraknak nem edzőtáborral telnek az iskolai szünetek, nem edzésekkel a délutánok! Iskolai képződés befejezése is egy ilyen pont általában. Fontos, hogy ne hirtelen döntés szülessen, hanem átgondolt mérlegelés során döntsön a sportoló, ami a megbánás lehetőségét mérsékli. A lezárás általában érzelmileg nehéz folyamat, sok részletében gyászfolyamathoz hasonló lehet.

Motivációs újratervezést igényelhet egy klubváltás, csapatváltás is. Új embereket, környezetet kell megszoknia ilyenkor a sportolónak, néha érezheti úgy, hogy a nulláról indul, újra fel kell építenie a felkészülését, pozícióját a klubbon, csapaton belül, így saját magában a helyzetnek megfelelő motivációját is.

Jövő fókusz, tudatos jövőépítés gyakori-e?

Egyre inkább, akinek nincs több terve, azt biztatom rá, hogy foglalkozzon a gondolattal. Családi háttér is fontos szokott lenni, mi az üzenet ezzel kapcsolatban. Sportoljon és/vagy építsen civil karriert. Csökkenti a szorongást, ha az abbahagyáskor csak egyik vágányról át kell állni a másikra, még akkor is, ha az csak félig kidolgozott.  Nyugaton teljesen bevett szokás, hogy rendszeresen monitorozzák a sportolók tanulmányi előmenetelét a sportklubban is, és biztatják, hogy civil foglalkozást is válasszon magának.

Tudatos karrier befejezés miben segíthet?

Segítheti a lezárást, ha látja a karrier végét (utolsó szezon, év, szerződés, MB, EB, VB, Olimpia) a sportoló. Ez keretet alakít ki a fejében, tudja mennyit kell még kibírnia, tudja, hogy utána mit fog csinálni, ami fokozza biztonságérzetét. Fontos szempont a biológia, hogy ne hirtelen vegyük el a sport okozta hormonkoktélt! Depresszióval, szorongással szembesülhet  a sportoló, akinek a teste heti több órányi komoly edzésmunkához és azalatt termelődő szorongásoldó és boldogsághormonokhoz van hozzászokva. Nagyon fontos a fokozatos intenzitáscsökkentés, nehogy depresszív állapot álljon elő.

Kinek mikor kéne befejezni?

Sport specifikumait érdemes átgondolni. Aki szertornásznak megy, az 30évesen már nagyon ritkán versenyzik. Emellett érdemes tudni a saját egyéni terhelhetőség határait, lehetőségeit. Fontosak a szűrővizsgálatok, az egészségmegőrzés, ami kitolhatja az abbahagyás időpontját.