PSZICHOSAROK

Kiss-Nemes Veronika
Pszichológus, Sportpszichológus
+36 20 968 0053

Címke: gyerekpszichológus

RTL Reggeli – Gyerekek és a fekete özvegy

RTL Klub Reggeli című műsorában egy nem mindennapi szomorú esetről beszélgettünk. Bolíviában 3 gyerek fekete özveggyel csípette meg magát, hogy pókemberré változzanak.

Mi lehetett a gond? Természetesen nehéz konkrétumot megállapítani a részletek ismerete nélkül. Néhány feltételezést érdemes megvizsgálnunk, mert fontos dolgokra világít rá ez a szomorú példa. A gyerekek 7-8 éves korra kezdik megérteni a filmek, mesék és a valóság különbségét. Óvodás korban a kettő még gyakran keveredik. Sok magyarázat szükséges ahhoz, hogy kialakuljon a gyerekekben a kettő elkülönítésének képessége. Olvasott mese esetén ez könnyebb, hiszen amikor kinyílik a könyv, a kisgyerek tudja, hogy egy elmondott történet következik, melyhez esetleg vannak színes képek, rajzok, de a nagyobb rész a fantáziájára van bízva. Ez a szorongásokat is csökkenti, hiszen épp annyit képzel el egy rémes jelentből, gonosz szereplőből, amennyit elbír lelkileg, míg sajnos a tévében készen kapja a képeket, legtöbb esetben lelkileg megterhelőbbet, mint ami optimális volna. Ha filmeken, élő szereplőket lát egy óvodás, azt fogja hinni, hogy a szereplők a valóságban is barátok, házasok, van szuper erejük, tényleg megsérülnek, vagy meghalnak, azaz pontosan az és úgy történik velük, amit látunk a filmen. Ez a hatás akkor is létrejöhet, ha animált, vagy rajzolt történetről van szó. Érdemes szülőként kiemelnünk a valóság és a történet közötti különbségeket.

Ha gyermekünk megfogalmazza, hogy szeretne repülni, vagy egyéb szuper képességgel rendelkezni, nem kell letiltanunk a mesenézést, csupán elmondani neki, hogy erre még egy ember se volt a valóságban képes, a történetben ez egy kitalált dolog; megsérülhet, ha magasról leugrik. De megértjük, hogy tetszik neki, szerintünk az ő szuper ereje az, hogy… pl. segítőkész, kedves, jól focizik, társasozik stb. Kiközösítés esetén még fokozottabb vágy tud élni a gyerekekben arra, hogy valamivel kitűnjenek, ilyenkor kihívásoknak is könnyebben engednek “ha nem csinálod meg, gyáva vagy”… “ha megcsinálod, lehetsz a barátunk”. Fontos ismernünk a gyermekünket és a közösséget, ahova jár, hogy ilyenekről értesüljünk. Kérhessen tőlünk segítséget, elmondhassa, ha bántják, lehetetlen dolgokat kérnek tőle. Átlagosan napi 7 percre csökkent a szülő-gyerek beszélgetések száma, ami rettenetesen kevés! Ebbe az is benne van, hogy mi volt az ebéd, kapott-e valamiből jegyet, sok-e a házi? Egy-egy film után ennek a többszörösét lenne jó beszélgetéssel tölteni: kinek mi tetszett, ki volt a kedvenc karakter és miért, hogyan fejezné be ő a történetet stb.?

tevezes.gyerekekkel.pszichologusAkár a közös tévézés, akár a közös meseolvasás teremthet egy olyan légkört, amiben könnyebben megnyílnak és mesélnek a gyerekek, ha odafigyelünk rájuk. Használjuk okosan a lehetőséget!

Médiahasználattal kapcsolatos tanácsok:

  • limitáljuk a képernyő előtt töltött időt, amennyire csak lehet (főleg óvodás korban)
  • ha egyedül néz a gyerek filmet, mesét, az adott tartalom korosztályi besorolását vegyük figyelembe (csak olyat nézhessen, ami szülői felügyelet nélkül is nézhető, erre érdemes akár szűrőprogramot keresnünk, beállítanunk)
  • ahol megjelenik, hogy pl. 12 éven aluliaknak szülői felügyelet nélkül nem ajánlott, ezt vegyük figyelembe
    • akkor sem érdemes ilyet közösen néznünk, ha minket is és a gyereket is érdekli
    • ha megnézzük, hagyjunk időt utána, hogy átbeszélhessük, amit láttunk (pl.: valósághoz mennyi köze van)

 

A beszélgetés az alábbi linken tekinthető meg:

https://rtl.hu/rtlklub/reggeli/boliviai-gyerekek-pokcsipes-fekete-ozvegy-pokember-fantazia-valosag-kiss-nemes-veronika

TV2 Mokka – Káromkodás gyerekkorban

2020.02. 17-én a TV2 Mokka című műsorában a gyerekek káromkodásáról beszélgettünk Mádai Viviennel, Pachmann Péterrel és Dietz Gusztávval.

https://tv2.hu/mokka/321835_dietz-gusztav-nem-tagadja-olykor.html?fbclid=IwAR37ol3jn1Jbl3Si9BOkzutbvkv3_pEAL1FnV2TBhUYO3m2dh0Jz2HIto_0

A káromkodás elősegíti szóbeli feszültségünk levezetését. Vannak szituációk, amikor kimondottan könnyíti a helyzet túlélését, hogy ne robbanjunk fel a bennünk felgyülemlett indulatoktól. Ugyanakkor bizonyos körülmények között tud elfogadhatatlan, tiszteletlen, megalázó is lenni. Családi beszélgetésekben kibonthatjuk gyerekeinkkel közösen, hogy mit gondolunk a káromkodásról, milyen helyzetekben elfogadható és mikor nem. Lehetnek szavak, amik akár az otthoni kommunikációban is megtűrhetőek (ebben minden család toleranciája más és más), és lehetnek olyan szókapcsolatok, melyekkel kapcsolatban kifejezhetjük, hogy ezek családi körben nem hangozhatnak el. Ugyanígy érdemes átbeszélnünk a más felnőttekkel való kommunikációban használható és tiltólistás szavakat is. Helyzetek között is tehetünk különbséget: kötöttebb, hivatalosabb helyzetben kellemetlen, ciki, ha valaki káromkodik és nem tudja szépen kifejezni magát, míg kötetlenebb helyzetben jobban elfér egy-egy ilyen megnyilvánulás.

Óvodás gyerekek jellemzően kevéssé vannak tisztában a szavak jelentésével. Ők azért ismételgetik ezeket, hogy megmutassák újat tanultak, jót mulattak rajta társaikkal az óvodában. Ha pozitívan reagál a környezet, nevet rajtuk, odafigyel rájuk, akkor jutalmazó értékűvé válhatnak ezek a közlések, így a figyelem érdekében ismét bedobhatják a gyerekek a legváratlanabb helyzetekben is.

Kisiskolás gyerekek nagyon szabálykövetőek, nekik, ha elmondjuk, hogy nem szabad ezeket a szavakat alkalmazni, akkor szívesen betartják a szabályt, kortársaikat is figyelmeztetik erre. Kamaszkorban a szereppróbálgatás részeként megjelenhet, hogy fokozottabban beszélnek csúnyán a kamaszok. Ilyenkor tesztelik, milyen így beszélni, hogyan esik nekik, kimondani ezeket a szavakat, és figyelik, mit reagál környezetük. Baráti társaságokban csoportnorma is lehet ilyenkor, hogy káromkodva beszélnek egymással a fiatalok. Ha van olyan felnőtt szerepmodell (példakép, tanár, edző, szülő), akire a fiatal felnéz, és aki rendszeresen káromkodik, a jelenség felerősödhet. Jellemzően ez az időszak a középiskola végéig lecseng és megtalálja mindenki a számára optimális mértéket a csúnya szavak használatából. Sokszor az impulzívabb, őszintébb embereket hallhatjuk csúnyábban beszélni, hiszen nekik, ami a szívükön az a szájukon, szűretlenül mondják, ami eszükbe jutott. Így nem feltétlen kell egyértelműen negatívnak minősítenünk a káromkodást, csupán keretek között érdemes használnunk!

Az otthoni szabályozást óvodás korban a figyelmen kívül hagyás, jó példa mutatása (szülő szépen beszél, kerüli a káromkodást), és a rövid tényszerű közlés segítheti: Ez egy csúnya szó, kérlek, ne használd!

Kamaszoknál kreatív megoldásokkal is előrukkolhatunk. Van, aki káromkodó perselyt nyit, és bizony fizetni kell a zsebpénzből a csúnya szavakért. Van, aki bizonyos szavakat kér behelyettesítésként, pl. madárneveket (ezek cserélhetőek is időnként), így kellemes humoros percekhez juttatva a pici nyelvújítás során családot.

pszichologus

Ha gyermekünk tartósan káromkodik, és úgy érezzük elakadtunk a megoldással, nem hallgat ránk, kérhetjük pszichológusok segítségét. Ha kamasz gyerekünknél vesszük észre, hogy megszaporodtak a cifra kifejezések, szavak, azokat nagyon hevesen adja ki magából állandó jelleggel, akkor elképzelhető, hogy megnövekedett a stressz szintje (például túlterheltség, kevés pihenés, szorongások miatt), és annak csökkentésében, érzelmi életének rendezésében kell segítenünk neki, vagy segítséget kérnünk számára pszichológustól.

Fem3Café szakértés – Gyerekek közötti konfliktusok

A gyerekek temperamentuma, személyisége, illetve családjaikban gyakorolt konfliktuskezelő szokásai is különbözőek. Az óvodában, iskolában adott intézményi szokások mentén  kezelik a nézeteltéréseket a pedagógusok. Mindig tartsuk észben, hogy felnőttként mi szolgáltatjuk a konfliktuskezelő modelleket a gyerekek számára. Első körben érdemes átgondolnunk, hogy inkább konfliktuskerülés, vagy agresszív konfliktusmegoldás jellemez-e minket. Egyik „kezelési mód” sem ideális, hiszen negatív érzéseket kelt egyik vagy mindkét félben, ritkán érzi a konfliktus minden résztvevője elégedettnek magát. Ha mindig elkerüljük a konfliktusokat, szőnyeg alá söpörjük a fontos témákat, elhessegetjük az indulatokat, akkor a feszültségek bennünk nőnek folyamatosan, könnyen elképzelhető, hogy testi betegségek formájában, vagy időnkénti kifakadásban lesz részünk. Ha erőszakosan erőltetjük rá a másikra saját akaratunkat, akkor jó eséllyel bár megvalósul, amit szeretnénk, a másikban jelentős ellenérzések gyűlnek irányunkban, a kapcsolat mindenképpen kárát látja. Belülről nem kellemes másokat elnyomni, lenyomni.

Konfliktus elrendezésében kérhetünk segítséget a csoportvezető óvónőtől, osztályfőnöktől, jelezhetjük a másik gyermek szülőjének is észrevételünket. Bevonhatjuk az óvoda- vagy iskolapszichológust. Már több alapítványi támogatású prevenciós programot is kérhetünk a gyerekek számára. Csoport, osztályfoglalkozások keretében közösségépítéssel, konfliktuskezelési technikákkal segíthetjük a közösség életét. Ha ezek a lépések nem vezetnek eredményre, kérhetjük a vezetés támogatását, hátha túlmutat a probléma az intézményben megoldható dolgok keretén (pl.: egyéni terápia szükséges a gyerek(ek)nek).

Fontos megkülönböztetnünk a konfliktusokat a bántalmazás jelenségétől. Ha konfliktusról beszélünk, ott cserélődnek az egyenrangú  felek, változik a sértett és a megsértő személye. A konfliktus témája változik, feloldási módja is változik, a megoldást nem kíséri hosszú távú rossz érzés. Maga a konfliktus nem szándékosan alakul ki. Bántalmazás esetén állandósul a bántalmazó és az áldozat szerepe. A téma változhat, de a bántalmazás célja egyértelműen az áldozat piszkálása, bántása, számára rossz érzések okozása. Ezáltal hatalmi különbség jön létre, a bántalmazó maga alá rendeli az áldozatot. Akár áldozat, akár bántalmazó szerepbe kerül gyermekünk, ismerjük fel a jelenséget és kérjünk számára pszichológusi segítséget. Önmagában az intézményváltás nem oldja meg ezt a problémát, nagyon gyakran hasonló helyzetben találhatja magát áldozat, illetve bántalmazó szerepbe csúszott gyermekünk. Kérjünk bátra szakmai segítséget gyerekpszichológustól!

FEM3Café – Fűnyíró- és helikopterszülők

2018. szeptemberében a helikopter és fűnyírószülőkről beszélgettük Csisztu Zsuzsával, Nagy Adrival és Czető Rolanddal:

kiss.nemes.veronika.sportpszichologus.csisztu.zsuzsa.fem3

 

 

https://tv2.hu/fem3/musoraink/fem3cafe/36889_csisztu-zsuzsa-sokat-elmelkedik-azon-hogy-milyen-egy-jo-szulo.html?fbclid=IwAR2DL0Xnjm6YzDNYlHfyhEEHH4P_lBJKUQh_hrnCfzLkXaeOS6YxIqxfJTQ

© 2020 PSZICHOSAROK

WEBOLDAL KÉSZÍTÉS - beonlineLAP TETEJÉRE ↑