Bus István újságíró kérte ki a cikk részeként véleményemet a témában:
Beszélni róla
– A munkám során azt tapasztalom, fontos hogy ki kit tekint példaképnek, kit gondol követendő mintának, mert ez befolyásolja a gyerekek jövőképét és értékrendjét is – mondja Kiss-Nemes Veronika iskolapszichológus. – A legveszélyesebbnek talán a valóságshow-k és azok a műsorok, amelyekben a celebritások valós teljesítmény nélkül, önmagukért szerepelnek. A könnyen, erőfeszítés nélkül elért siker és jólét az egyik legrosszabb minta, amit láthatnak. Egyén- és családi környezettől függő, milyen hatással van ez a gyerekekre, de sokszor azt látom, hogy a pályaválasztást is befolyásolja egy ilyen, média által sugallt hamis kép. Ha a szülők nem segítenek a realitás megismerésében, sokan csak széttárják a karjukat, és azt mondják, celebek szeretnének lenni, mert akkor munka nélkül ölükbe hullik a siker és a jólét. Mi több, ez a későbbiekre is kihathat: a pályakezdő diplomások is irreális elvárásokkal vágnak neki az életnek, nagy fizetésről és azonnal vezető beosztásról ábrándoznak, de aztán hamar szembesülnek a valósággal, ami leforrázza őket.
Megemlítem, hogy léteznek tehetségkutatók is, és ott esetlege gy sikersztori arra is inspirálhat egy gyereket, hogy kiteljesítse magát és megvalósítsa az álmait. Kiss-Nemes Veronika részben egyetért.
– Ha valaki a teljesítménye alapján lesz celebritás, az valóban akár jó hatással is lehet a gyerekre, mert látja, hogy érdemes erőfeszítéseket tenni. Ugyanakkor, ha arra adná a fejét, hogy beszáll egy ilyen műsorba, mindig figyelni kell arra, hogy legyen egy B terve is. Az sem árt, ha tudja, hogy az igazi munka nem a show megneyerése, hanem az azt követő út, a sok fellépés, a karrierépítés, ami szintén felőrölheti a személyiséget. A legokosabban akkor jár el a szülő, ha együtt nézi a gyerekkel a műsorokat, és meg is tudják beszélni a látottakat. Legalább tíz percet érdemes rászánni egy beszélgetésre, mert ezzel elejét lehet venni annak, hogy hamis kép alakuljon ki a gyerekben. A műsor közben vagy utána mondja el a szülő a véleményét a látottakról, és kérdezze meg a gyereket, hogy benne milyen gondolatok indultak el.
Forrás: Nők Lapja, 2014. október 21., 43, 14-17. oldal
