Négy nagy csoportba sorolhatjuk a teljesítményfokozó eszközöket. Az első a megfelelően felépített edzésmunka, a második a táplálkozás, a harmadik a sportpszichológia eszköztárának kiaknázása, míg a negyedik a legálisan, illegálisan alkalmazható teljesítményfokozó szerek használata.
Úgy vélem, hogy ideális esetben az első lépcsőfok a teljesítményfokozás esetén a megfelelő edzéstervezés lenne. Az edzéstervezés folyamán a sportolónak és az edzőnek közösen deduktív gondolkodás folyamán, az adott terminális céltól visszafelé szükséges lebontani a felkészülést. A terv elemeit célszerű írásban rögzíteni, többször áttekinteni. A versenyidőszakban meg kell határozni a főversenyt, és a felkészülő versenyeket (Sáfár, 2014).
A tervezés pontos célállítással kezdődik. Reális eredmény és teljesítménycélok megfogalmazása, konkretizálása szükséges. Fontos összeszedni a befektethető rendelkezésre álló energiákat: hány edzés fér bele egy hétbe, milyen idői és anyagi ráfordításokat tud vállalni a sportoló, milyen szponzorok támogathatják a felkészülését. Ha megvannak a reális célok és a mozgósítható erőforrások, akkor ezek alapján a felkészülést mikor-, mezo- és makrociklusokra oszthatjuk. Egy mikrociklusnak egy hetes edzésmunka felel meg. A mezociklus versenysportban általában egy-egy időszakot, edzésszakaszt jelent, azaz egy-egy mezociklusnak felel meg az alapozó, a formába hozó és a versenyidőszak is. Mezociklus felölelhet 4-6 hetes időtartamot is. A személyi edzésben általában 6-12 hetes időtartam, amely összhangban van a fittségi tesztelések és az edzésprogram-váltások időpontjával. Makrociklus a versenysportban adott sportágtól függően általában 1 éves vagy fél éves időtartamot felölelő időszak, míg a személyi edzésben általában a kitűzött távlati cél eléréséig tartó időszak, de maximum 1 év. Tehát a versenysportoló például egy éves makrociklus alatt több mezo- és számtalan mikrociklust teljesít. A felkészülés során ajánlott grafikusan, írásosan követni az edzésmunkát, előfordulhat, hogy módosítanunk kell a felállított terven (pl.: sérülés). A legfontosabb tétverseny idejére a csúcsforma elérésében a gyakorlatok időbeni terjedelmének és intenzitásának összehangolása segíthet (Sáfár, 2014).
Az edzésterv követése mellett nagy segítségére lehet a sportolónak az étkezésre való odafigyelés, illetve a sportpszichológusi támogatás.
A helyes, kiegyensúlyozott táplálékbevitel nemcsak az élsportolók számára nélkülözhetetlen, szabadidő sportolóknak is fontos lenne odafigyelniük az étkezésre. Legfontosabb a megfelelő mennyiségű ásványvíz, izotóniás ital és egyéb folyadék fogyasztása, melynek mennyiségét a napi fizikai aktivitás, a hőmérséklet, a táplálkozás és még sok egyéb tényező is befolyásol (pl. az egyén hormonális státusza). A következő szinten a gabonafélék helyezkednek el, kiemelt fontosságúak a gyorsan felszívódó, energiát szolgáltató ételek, az egyszerű, gyors felszívódású szénhidrátok forrásai (pl.: zöldségfélék, gyümölcsök). A tejtermékek immunvédelemben játszanak fontos szerepet. A nagy mennyiségű fehérje és omega-3 zsiradék fontossága miatt érdemes a táplálkozást halétellel kiegészíteni. Az édességek, olajok, túlzott fogyasztása megterheli az anyagcserét, így nem kedveznek a sportteljesítménynek, a szervezet ellenálló-képességének, a szervek működésének. Amennyiben van rá lehetősége a sportolónak, érdemes dietetikus által profin összeállított étrenddel kísérni a felkészülést.
A sportpszichológiai felkészülési terv személyre szabott mentális, pszichés fejlesztés által segíti a sportolót a teljesítménynövekedés elérése érdekében. A folyamatos fizikai, technikai felkészülést kiegészítve, ahhoz igazodva, elősegíti a pszichés formaidőzítést úgy, hogy a versenyen a sportoló kihozhassa magából a maximumot. A csúcsteljesítmény eléréséhez elengedhetetlen a sportoló saját képességeinek ismerete. A sportpszichológiai gyakorlatok által a sportoló önismerete nő, helyzetfelismerése javul. Megtanulja teste jelzéseit pontosabban értelmezni, így képes lesz téthelyzetben saját maga számára, gyors és hatásos segítséget nyújtani. Mivel lelki és pszichés állapota kedvezőbbé válik, így edzéseken és versenyeken teljesítménye fokozódik. Leggyakrabban alkalmazott módszerek: pszichoregulációs, relaxációs módszerek (pl.: autogén tréning, progresszív relaxáció), mentális tréning, célállítás, figyelemfókuszálás. (Téthelyzetben, 2002; Fejben dől el, 2012).
A negyedik nagy teljesítményfokozó kategória a doppingszerek használata. Doppingnak minősül bármilyen testidegen vagy pszichológiai anyag abnormális mennyiségű használata, annak érdekében, hogy a versenyen nyújtott teljesítményük mesterségesen és igazságtalanul nagymértékben javuljon. Bármilyen abnormális mennyiségben szedett fiziológiai anyag, amelyet azzal a céllal szednek, hogy mesterségesen és igazságtalanul növeljék a teljesítményt (Williams, 2010). IOC 5 kategóriába sorolja a dopping szereket:
1. anabolikus androgén szteroidok (céljuk a férfi androgén hormon növelése; a női ösztrogén hormon csökkentése)
2. stimulánsok (a szívverés gyorsaságát, ritmusát és a szívizom munkabírását növeli, az idegrendszer működését fokozzák → hallucinogének, pszichomotoros stimulánsok, központi idegrendszer stimulánsai)
3. narkotikumok (fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, lázcsillapítás, jóllét-érzés → erősen addiktív szerek, pl.: ópium, heroin)
4. béta-adrenerg blokkolók (tiltott, de nem okoz függőséget; Szívritmust lassítja, szorongást oldja)
5. vízhajtók (fokozza a só és víz kiválasztását, népszerű: súlycsoportos sportoknál (pl. boksz, birkózás)
A antidepresszánsok, a helyi érzéstelenítők és a kortikoszteroidok nincsenek a listán, azonban ezeket is vizsgálják, használatukat büntethetik. Ma már a vérdopping, EPO, HGH, Kreatinfoszfát, GHB alkalmazását is szankcionálják. Vannak ugyan nem tiltott, de a sportolók által gyakran használat anyagok, ezek: az alkohol, a nikotin, különböző táplálék-kiegészítők, aminosavak, vitaminok, koffein (bár a 6 dl-él nagyobb mennyiség bevitelét már büntethetik).
A sportteljesítmény javítása érdekében történő doppinghasználat fizikai okai lehetnek: megnövekedett erő és állóképességre való törekvés, figyelem, agresszió, szorongás, tremor csökkentése, fájdalommal, sérülésekkel való megküzdés, valamint a súlykontroll. Pszichológiai és érzelmi okokra visszavezethető alkalmazás a leggyakoribb: stressz- és szorongásoldás, unaloműzés, személyes gondok elfeledés, alacsony önértékelés és önbecsülés, superman komplexus, perfekcionizmus. Szociális okok lehetnek: társas nyomás miatt fellépő konformizmus, modellkövetés (Williams, 2010).
Doppinghasználat esetén komoly következményekkel számolhatnak a sportolók. Felléphetnek fizikai és pszichikai károsodások. Mivel a versenyszabályzat és sok esetben törvények ellen vétenek is vétenek, törvényi szankciókkal szabhatóak ki rájuk, eltilthatóak a versenyzéstől. Edzőik, csapat- és versenytársaik szemében teljesítményüket beszennyezése, sportszabályokat megsértették, fair play-t figyelmen kívül hagyták, ezek szemrehányása erős szégyenérzetet generálhat, kiközösítést vonhat maga után (Williams, 2010).
Remélhetőleg a sportolók az edzéstervezés, táplálkozás, sportpszichológia adta lehetőségeket használják fel teljesítményfokozásuk érdekében.
Források:
1. Dr. Lénárt Á., Gyömbér N., Kovács K., Hevesi K., Imre Tóthvári Zs., Menczel Zs. (2012). Fejben dől el. Noran Libro Kft., Budapest.
2. Lénárt Á., Acsai I., Harasztiné Sáros I., Berczik K. (2002). Téthelyzetben. Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest.
3. Sáfár S. (2014). Edzéselmélet előadások. Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest. Sportpszichológus képzés, saját jegyzet és PPT diasor
4. Willliams J. M. (2010). Applied Sport Psychology 6th edition. New Era Matte Plus, R.R. Donnelley & Sons, University of Arizona, Emeritus
