Címke: olimpia

Rendkívül nehéz a fizikai és lelki formaidőzítés összehangolása, lemondásokkal teli a felkészülés (barátokra,családra,hobbikra kevesebb idő, energia jut). Simone visszalépése példaértékű minden sportoló számára: a másoknak való megfelelés helyett saját érzéseire, mentális állapotára összpontosítva be merte vállalni,hogy éremesélyesként inkább visszalép. A teljesítmény,lehetséges helyezés elé rangsorolva pszichés egészségét.

Biztos vagyok benne, hogy nehéz döntés volt ez számára, hiszen olimpiai érem közelébe nem kerül minden sportoló minden héten.

Ugyanakkor döntésével megvédte testét-lelkét egy lehetséges sérüléstől, műtéttől, hosszú gyógyulástól, vagy akár azonnali karrierbefejezéstől. Ha egy sportoló érzi, hogy nincs a toppon könnyen figyelmetlenségi hiba és sérülés lehet a végeredménye a rossz mentális állapotnak. 10 sérült sportolóból 7-8 esetén ezt találjuk a háttérben a sportpszichológiai felkészítés során: kimerültség miatti hibát, túlterhelést, rosszul kivitelezett mozdulatot.

Mielőtt bárki elítélné a visszalépést vagy egy-egy rossz helyezést, azelőtt gondoljon bele, hogy a sportolók is emberek! Hibáznak, nincsenek mindig a csúcson (sajnos néha pont az olimpia hetében van mélypontjuk), óriási nyomást jelent számukra a döntőbe kerülés, érem szerzés, címvédés. Kaphatnak rossz hírt családtagjaikról, ami kibillentheti őket egyensúlyukból. Lehetnek kiégve,vagy enyhébben sérülve, amit nem kötnek az orrunkra, de befolyásolja teljesítményüket. Senkitől se reális elvárás,hogy 4 évete bizonyos kijelölt napokon legyen a munkateljesítménye a csúcson! Az olimpiai versenyzők megpróbálják a lehetetlent, mindig lesz, akinek összejön az időzített top forma és lesz, akinek pont nem jön ki a lépés (olimpia előtti hetekben vagy utána kerül csúcsformába). Fogadjuk el,hogy ilyen az élsport!

Napi humorbonbon, hogy az epizód szó beakadt nálam gondolatban a periódus szóba, így sikerült nyelvújítanom az epizódus szóval legalább ékes bizonyíték, hogy a pszichológus is ember, én is hibázom